Bölcs, hogy megtisztítsa a parazitákat

Itt a tavasz, március, április, megnyílnak az égi csatornák s fekete záporok zuhognak fekete földeken által, fekete záporok, és mintha hogy megtisztítsa a parazitákat fekete kopogásukkal a lelkek láthatatlan zenéjét dobolnák, dobolnák, bölcs millió és millió láthatatlan dobverővel, oly puhán, oly bensőségesen, ahogy a napfény kopog a csukott pillákon vagy a szerelem zsong a szivekben.

bölcs, hogy megtisztítsa a parazitákat hogyan lehet eltávolítani a férgeket a bankból

Fekete záporok… Oly édes, langyos zubogás, zuhogás az egész végtelen utca, melyen át hazaérek, oly ringató zubogás, zuhogás, locspocs, parányi csengők lármás muzsikája, oly édes, szapora csilingelés, hogy egészen elszórakoztat és már nem is gondolok arra, hogy csontjaim mennyire fájnak és hogy holnapután esetleg nem lesz mit enni.

Csak baktatok, baktatok, akarat és gondolkozás nélkül, nem unatkozva, hanem még az unalomra is érzéketlenül, — óh édes állati érzéketlenség!

fereg trojai

És hull, hogy megtisztítsa a parazitákat az eső, paskolva a lehúzott vasredőnyöket, pattognak a bádogcsatornák és zúgnak a tátott-torkú kanálisok, kalapom karimájáról nyakamba csurog a víz, nem baj, halkan dudorászok, versenyt a zuhogással: Zápor, zápor, éji zápor, márciusi zápor… Mintha egy ködóriás szállna a házak felett: váratlan szélroham. Aztán csönd.

bölcs, hogy megtisztítsa a parazitákat

Csak a zápor beszélget magával. És eszembe jut egy kép: milyen megbékítő, mily emberfölöttien nyugalmas lehet diphyllobothriasis terápia kettesben, éjbetárt ablak mögött ülni, és hallgatni, hallgatni — a bölcs lecsavarva — hogy zuhog a fekete éjszakai zápor.

Hogy zuhog!

Csupa édesség tőle a ház, az utca, az egész fekete Budapest! Igy zuhog most a pályaudvarokon is, a külvárosokon, ruganyos mezőkön, szántóföldeken, tavakon, nádasokon, csakhogy még ezerszer édesebben és puhábban, mint e kormos falak között!

bölcs, hogy megtisztítsa a parazitákat

Igy zuhog most az összeboruló erdők fekete boltozatán, kivájja a szakadékok köveit a vén és haldokló tölgyek gyökerei alól, így vonúl tovább apró idegen falvakon és rengeteg városokon át, ahol tompa méltóságban ragyognak a bazalt és ében hogy megtisztítsa a parazitákat és a járdák pocsolyáit arany tükrökké csiszolják az ívlámpák füzérei, így vonúl bölcs a déli narancsligetek és óceánok felé a zápor, az éjszakai zápor, hogy sötét zenéje elöntse a szigeteket, az ijedten tülkölő hajókat és a rőtszemű világitótornyokat, így száll, száll tovább, így száll, száll, száll tovább a végtelenbe az eső, így száll, száll véle a lelkem is, túl minden hogy megtisztítsa a parazitákat nyomoruságon, föl, föl a kimondhatatlan magasságokba, ahol szétteregetve csillogó, vizszintes síkjaikat végtelen, visszhangzó, iszonyú, fekete éjszakában, végtelen, visszhangzó, iszonyú, fekete boltozatokról győzelmes záporok zuhognak végtelen időkön át!

Fontos információk